Újabb netcenzúrázási tervezetet készül a szolgáltatókra erőszakolni az egyre ódivatúbb hozzáállást követő Egyesült Királyság, ezúttal a felnőtt tartalmakra összpontosítva.

Nemrégiben a The Pirate Bay-t kényszerítették tiltólistára a brit netszolgáltatóknál, a Virgin Media pedig lelkesen engedelmeskedett is; egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a brit kapitány eltökélt szándéka jéghegynek vezetni a hajóját. Mivel pedig nagyjából mindenki egyetért abban, hogy Albert Einstein zseni volt, így talán kiindulhatunk abból, ahogyan ő definiálta az őrültség fogalmát: “Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” Ezt figyelembe véve pedig rögtön adja magát a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen miért is számít mégis a már jól ismertektől eltérő, egészen más eredményekre az egyre látványosabban a mindent cenzúrázó Észak-Korea nyomdokaiba lépő brit kormány és David Cameron…?

Ó, mondd, te mit választanál?

Az új tervezet szerint a felnőtt tartalmak szűrése lesz az alapbeállítás a netszolgáltatóknál, de az előfizetők egy négyzet bejelölésével továbbra is választhatják a szabadságot, vagyis jelezhetik, hogy a maguk részéről vagy semmi bajuk a felnőtt tartalmakkal, vagy kifejezetten szándékukban is áll foglalkozni azokkal. A SOPA-hoz és a PIPA-hoz hasonlóan természetesen ezúttal is a gyerekeket rángatják elő, hogy velük takarózzanak – mintha azok nem láthatnának annyi felnőtt tartalmat bármelyik Lady Gaga-klipben, amennyit csak akarnak. Mondanom sem kell, hogy mennyi különböző módon és szinten sérti ez a tervezet a magánszféránkat.

Fekete árny vetül a netre

Ez a tervezet velejéig romlott. Először is, ahogy arra már több újságíró is rámutatott, a cenzúrázandó tartalmak határait meghúzó és az ezek közé eső oldalak listáit összeállító illetékesek lényegében a jelenlegi médiakonglomerációkéhoz mérhető hatalomhoz jutnak az internet felett. Másodszor, a gyermekek provokatív online tartalmaktól való védelme a szülők feladata, akiknek számtalan különböző eszköz áll rendelkezésükre erre a célra, így például a Net Nanny és még sokan mások.

Ha tehát a brit kormány valóban be akarja csődöltetni a Net Nanny-t és a többi hasonló vállalatot, és valóban elkötelezett a gyermekek védelme mellett, akkor ezt az egészet pont fordítva kellene csinálniuk: a cenzúra helyett épp hogy a szabad hozzáférést kellene alapértelmezettnek venniük, és a cenzúrát felkínálni választható opciónak. Így már nem sértenék senkinek a magánszféráját, és nem korlátoznák a tartalmakhoz való hozzáférés szabadságát sem. Csak hát ugye ezáltal nem is lenne olyan totalitariánus cenzúrázási hatalmuk a net felett.

A tiltás történelmi tanulságai

Persze soha senki – se én, se te, se senki – nem hozhat tökéletes döntéseket és nem is jelezheti előre abszolút pontosan a jövőt. Arra azonban nagyon is képesek vagyunk, hogy tanulmányozzuk és elemezzük a saját történelmünket és levonjuk belőle a tanulságokat, hogy lehetőleg ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Mert mikor is volt az utolsó olyan alkalom, hogy bármilyen tiltás elérte volna a kívánt hatást? Az alkoholtilalom megszüntette az alkoholizmust? A drogtilalom megszüntette a drogfogyasztást? Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a kérdésbe, az mindenképp bizonyított és történelmileg is igazolt tény, hogy bármilyen tiltással csak annyit érhetünk el, hogy a tiltott dolgot önként átadjuk a szervezett alvilágnak, teljesen ellehetetlenítve így annak az állami felügyeletét, viszont egyáltalán nem szüntetve meg annak a létét és a fogyasztását/felhasználását. Csak kérdezzétek meg El Chapot! Ha így folytatják, rövidesen óriási világTurnéra készülhet a Tor.

Harc a hatalomért

Rövidre fogva, minden újabb, a magánszféránk teljes elbontása felé tett lépéssel, ennek meg annak a cenzúrázását engedélyező és/vagy a megfigyelés lehetőségeit és eszköztárát bővítő törvénnyel egyre újabb nemzedékek nőhetnek majd fel egy olyan környezetben, ahol már ez az egyre fokozódó kontroll lesz a “normális”. Más szóval, mindez nem más, mint a társadalom lassú és kitartó elérzéketlenítése, az államnak való teljes és tökéletes alárendeltségre szoktatása és nevelése, a totalitariánus uralkodók, a parasztok és a földesurak világa visszatértének előkészítése. Kérdezzétek csak meg az 1%-ot. Minél több új törvény születik az uralkodók hatalmának kibővítésére és bebetonozására, annál jogfosztottabbá válik rajtuk kívül mindenki más, és annál esélytelenebbé a teljes életre, az álmaik és a vágyaik valóra váltására.

A szabadság nem választási lehetőség, hanem alapvetés.